Teljes kórkép az oktatáspolitika kudarcáról ....

Az új NAT bevezetésének időpontjáról folyik érdemi vita a hazai oktatáspolitikában, miközben gyermekeink oktatása haldoklik az iskolákon belül, mert nincs, aki oktassa őket - légyen szó akár általános-, akár a középfokú iskoláról. A pedagógusok életpálya modelljét már lassan 10 éve tervezik, de nem valósul meg, ennek következtében egyre több pedagógus hagyja el a pályát, napjainkban már ott tartunk, hogy a tanév részében-egészében nincs tanár, aki oktatná a gyermekeket egy-egy tantárgy vonatkozásában. Némelyik iskola, helyettesítéssel bár rögtönzött megoldást alkalmaz, viszont a helyettesítést nem szaktanárral oldja meg. Pedig a gyermekeknek a tanuláshoz joga van.

Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha nincs, aki tanítaná őket?

Ha szülő az ilyen fejetlenségben nem küldi a gyermeket iskolába, mert otthon is tudna annyit tanulni, mint a tanárhiány miatt meg nem tartott (vagy nem szaktanárral helyettesített) tanórán, akkor a vonatkozó törvény szerint megvonják a szülőtől a családi pótlék ellátást. Az elitiskolákban nem gond a teljes pedagóguslétszámot, és az oktatásszínvonalat hozni. Igen ám, csakhogy a legtöbb család nem tudja megfizetni évente a 4-6-sokmilliós tandíját eme intézményeknek, mivel a szülő éves keresete alig éri az évi tandíj összegét. A következmény egyértelmű: a gazdag gyerek tanulhat, a szegény nem - mert még tanár sem jut neki az állami közoktatásban. ...

A legfélelmetesebb, hogy jelen helyzet már-már olybá tűnik, mintha visszamentünk volna a középkorba. Ahol a földbirtokosok gyermekei kiváló magánoktatásban végezhették az általános iskolai tanulmányokat, majd elit gimnáziumokban folytathatták, ahonnan egyenes út vezetett az elit (és általában külföldi) egyetemekre. ...

Semmivel nem különb most a helyzet: általános iskolákban már különórákat kell vásárolnia a szülőnek (ha nem teszi, gyermeke lemarad). Középfokon nemcsak a különórákat kell megvásárolni, hanem egyéb fejlesztéseket is, hiszen eleve lemaradva érkezett, főleg, ha vidéki közoktatásból érkezett, a városi, emeltebb szintű közoktatásból érkező társai mellé a gyermek. Felsőfokú oktatásban pedig már az idén érettségizők sem gondolkodhatnak.

Egyrészt azért, mert nincs, aki felkészítené őket az érettségire, az érettségi tárgyakból. Másrészt azért, mert fizetőssé tették a felsőoktatást, bár azt mondják, hogy nem. Pedig de. ...

Ugyanis: állami ösztöndíj csak a bevándorlóknak jár, alanyi jogon, hazánk gyermekeinek nem. Az egyetem indíthat saját ösztöndíj-programot, igen, de az ebben való részvételhez kiemelkedő tanulmányi eredményt szükséges hozni a középfokú oktatásból, úgy, hogy nincs tanár, aki oktatna egyáltalán középfokon, ahová úgy érkezett a gyermek, hogy nem volt elég pedagógus, hogy oktassa őt alapfokon. Az egyetemeken már két nyelvet perfekt beszélni kell úgy, hogy nincs nyelvtanár a közoktatásban. Szóval hol tanuljon, és vizsgázzon, kitől tanuljon, de főleg miből tanuljon (ha volna is kitől az iskolán kívül) a gyermek, annak érdekében, hogy egyetemi felvételit megugorhassa egyáltalán? Ha nincs pont, nincs ösztöndíj. Ha nincs nyelv, nincs pont. Ha nincs érettségi pont, nincs felvételi pont. Ilyen egyszerű ez, kérem.

És máris jöhet a diákhitel, hiszen az ösztöndíj már az előtt ugrik, hogy egyáltalán megpályázhatná (mint fentebb kifejtettem). A diákhitel jól hangzik, csakhogy nem elég a tandíjra. Ha elég a tandíjra, akkor a gyerek nem tud hol lakni, lévén nincs elég kollégiumi férőhely, az albérletért meg fizetni kell. Vagy ha elég a szállásra nem elég a tandíjra. Szóval a diákhitel, ha elég a tandíjra, nem elég a tandíjra és a szállásra is. Akkor a gyerek el fog menni dolgozni, és úgy végzi az egyetemet, hogy nem végzi az egyetemet, mert nem tud bejárni, hanem éjszaka tanul, mert nappal azért dolgozik, hogy kifizethesse a tandíjat, vagy a szállását, no, meg persze a kajáját, mert a diákhitel csak vagylagosan elég. Vagy erre, vagy arra. ...

Nomármost. Ha a gyermek a felsőoktatásban azért vette fel a diákhitelt, hogy tanulhasson, és azért dolgozik nappal, hogy éjszaka tanulhasson, akkor nem érthető, miért nem ingyenes a levelező képzés. Hiszen nappalira nem tud bejárni, mert dolgozik (ezért tanul éjszaka), tehát, ugyanaz a helyzet, mintha levelezőn végezné az egyetemet. És ugyanúgy pótórákat kell vennie, lévén nem tud részt venni a nappali előadásokon, mert dolgozik. Ha mégis sikerül diplomát szereznie, azonnal vonják a fizetéséből a diákhitel összegét. Viszlát, önálló, felnőtt élet kialakítása, viszlát, családalapítás - vagy: hello, külföldi letelepedés. ...

Utópia volna? Aligha. Nézzük meg a részleteket.

Ilyen mély, és szerteágazó kutatás, mint amit a Szülői Hang Közösség készített, már rég készült hazánkban. Igen hosszú kutatási anyagot sikerült összeállítaniuk, a felmérésben részt vevő szülők segítségével, amit most igyekszem röviden összefoglalni.

Országos szinten oly mértékű tanárhiány tapasztalható az iskolákban, hogy vannak olyan tantárgyak, amelyek heteken, hónapokon keresztül nem kerülnek oktatásra. Az így kialakuló hátrány az iskolások számára behozhatatlan - főleg, ha a továbbtanulás szempontjából releváns tárgyakat vesszük figyelembe, mondjuk, az utolsó éves általános iskolások esetében. De nem jobb a helyzet középiskolában sem, mondjuk: érettségi előtt. ...

A leginkább az angol és matematika tárgyakat tanító pedagógusok hiányoznak az iskolák életéből. Ezen felül a gimnáziumok esetében nincs elegendő fizika, történelem, és informatika tanár, a szakképzésben a szükséges létszám alatti a szakmai tárgyak, a fizika és az informatika tárgyakat oktató pedagógusok létszáma. Ha arra gondolunk, hogy ezen körülményeket követően hogyan fognak gyermekeink leérettségizni, vagy szakvizsgázni az idén - elborzadunk. ...

Kis, vidéki településeken akkora a tanárhiány, hogy az év nagy részében, az általános iskolákban nem tudják megtartani az ének-zene, informatika, technika, testnevelés, fizika, kémia, rajz órákat, de napközis tanár sincs elegendő. Ugyanakkor a maximálisan megengedett osztálylétszám fölötti osztálylétszámmal alakulnak osztályok, ami egyenesen lehetetlenné teszi azt, hogy a gyermekek fejlődését nemhogy segíteni, de egyáltalán figyelemmel tudja követni a pedagógus.

Sajnos, egyre elterjedtebb jelenségként érzékelik a szülők, hogy a tanév közben hirtelen állnak fel addig tanító pedagógusok, és hagyják el az iskolát. Ezt a gyermekek, tulajdonképpen a gyász egy speciális fajtájaként élik meg, ami, ha még egyéb órák elmaradásával is párosulnak, komoly visszaesést okozhat a tanulmányi eredményeik vonatkozásában.

A csoportbontás hiányát tekintve matematikából látják legsúlyosabbnak a helyzetet a szülők, itt minden iskolatípusnál a szülők több mint harmada jelezte, hogy a csoportbontás hiánya hátráltatja a tanulást. Fontos jelzés ez, mely mutatja, hogy a matematika oktatást a szülők nem látják hatékonynak. Elképzelhető, hogy a jobb módszertan, az osztályon belüli differenciálás is nagyban javíthatna a diákok és szülők elégedettségén. Összevetve azzal, hogy a matematika tantárgy vezeti a tanárhiány és a váratlan tanárváltás statisztikákat is, elmondhatjuk hogy matematikából válsághelyzet alakult ki; a diákok jelentős része számára nem adottak a hatékony tanulás feltételei, így egy egész generáció nőhet fel úgy, hogy matematikából nem készítik fel őket megfelelően.

Az angol nyelv a második leginkább érintett tantárgy, ahol elmarad a szükséges csoportbontás, minden iskolatípusnál a szülők több mint 14%-a jelezte ennek hiányát. Nyelvtanulásnál különösen problematikus a csoportbontás hiánya, hiszen ez ellehetetleníti a beszédközpontú, gyakorlatias nyelvtanulást. Az angol nyelv oktatását szintén nagyban érinti a tanárhiány és a gyakori tanárváltás is. Mindez pedig a rossz hatékonyság mellett az esélyegyenlőséget is rombolja a továbbtanulásnál, hiszen 2020-tól a kormányzat jelenlegi tervei szerint csak középfokú nyelvvizsgával lehet bejutni a felsőoktatásba.

Egészen elképesztő adatokat hoztak nyilvánosságra azzal kapcsolatban, hogy az SNI/BTMN tanulók fejlesztése milyen mértékben nem biztosított a közoktatásban. Ugyanilyen kiemelkedő adat mutatja, milyen mértékben nem képes a közoktatás a hátrányos helyzetű tanulók fogadására. Mindkét eset azért fordulhat elő, mert nincs elegendő fejlesztő pedagógus a rendszerben.

Az óvodákban sem jobb a helyzet

Az óvoda készíti fel a gyermeket az iskolára, és az iskolai kötelezettségek teljesítésére teszi képessé a gyermekeket. Ideális esetben. ... És mi a helyzet a valóságban?

Óvodapedagógusok között szinte ugyanakkora hiány tapasztalható, a létszámot illetően, mint az iskolák esetében. Ennél fogva váltótárs nélkül viszik a nagy létszámú csoportokat. A kisgyermekkori fejlesztés lehetősége, ennél fogva, pedagógiai szempontból beszűkül, már az óvodában. De ennek nemcsak a fejlesztés látja kárát, hanem a délutáni alvás mikéntje is, aminek okán a picik pihenése kérdésessé válik. Hiszen nem a megszokott helyeiken, nem a megszokott óvónénijükkel alhatnak, ha nincs elég óvónéni délutános műszakban. ... És ők erre még - életkorukból adódóan - felettébb érzékenyek.

De nemcsak óvónénik vannak kevesen, hanem a dadusok is. Az állandóan változó felnőttek személyi cseréi a gyermekekre érzelmileg frusztrálóan hatnak, mivel minden óvónéninek más szabályai vannak, a csoportok életét tekintve. Más módszerekkel vezetik a foglalkozásokat, stb. Emiatt a gyermekek nem válhatnak képessé a szabálykövetésre, a csoportba való szocializálódásra, ami úgy az óvodában, mint az iskolában kiugró számú és minőségű magatartási problémákat okozhat.

És ami, mindezeken túlmenően nagyon, de nagyon fontos, és amit mindenkinek felelőssége megállítani. Idézem a tanulmányból - szülői vélemények:

"Négy gyerekem van, a legkisebb óvodás. Az oviban több betöltetlen álláshely van, noha Budapest, egyik menő kerületében található. A még üzemelő óvónők közül rengeteg a megfáradt, kiégett, gyerekgyűlölő (szerencsére a miénk még "normális"), akik konkrétan érzelmileg bántalmazzák a gyerekeket. Nem azon gondolkodnak, hogy mitől lenne jobb, hanem azon, hogy milyen pluszmunkát és mikor vállaljanak, hogy meg tudjanak élni. Nem egy közülük egyedül neveli, nevelte föl a gyerekét (gyerekeit), s általában azok maradnak jókedvűek, rugalmasak, lelkesek akiknek van egy jól kereső férjük, így nem másod- meg harmadálláson, hanem a munkájukon tudnak gondolkodni, abba fektetik az energiájukat. ..."

"Az óvónéni betegen dolgozott egész télen (fertőzve a gyerekeket és mindenki mást), mert nem volt helyettes. ..."

A teljes tanulmány ide kattintva olvasható.

Láthatjuk: az oktatáspolitika teljes csődje tapasztalható a közoktatásban, amely csőd egészen a gyermekeink jövőjének ellehetetlenítéséig hatol ma már. A kérdés megoldása, az oktatáspolitika szakmaivá tétele, és gatyába rázása tehát létkérdés. Ha nem ébredünk időben, az lesz, ami volt:

... az okos, de szegény gyermekek nem tanulhatnak (sem tovább, sem egyáltalán), a gazdag, de nem eléggé okos gyermekek azonban igen. Természetesen, nem a közoktatás rendszerében. ...

Tényleg ezt akarjuk?


Szomorúan ölel titeket:

Öreganyus


Ha hasznosnak találod, amit olvastál, kérlek, segíts abban egy megosztással, hogy másokhoz is eljuthasson a tartalom.

Ha személyesen is beszélgetnél velem, kövess a Facebookon, ide kattintva.